A nő és a férfi azért nem fogja megérteni egymást sosem, mert ugye, míg a férfi a nőt akarja, addig a nő a férfit. Ezzel a Karinthy-egysorossal kezdünk most viharkavarásba: következzék három tipikusan női édesjóistenem.
Végtelen ruhaválogatás
A pepecseléssel rokon. Mondhatni kuzinok. A ruhaboltban való több órás
gulágok állandó velejárója, elmezsibbasztó tétlenkedés. Pörgés önmagunk
körül, melynek során hiába ordítunk, hogy jaj, anya, tegyél le, mindjárt
hányok, anya a ringlispílből juszt sem enged, inkább visszamegy bugyit
válogatni. Közel sem arról van itt szó, hogy nekünk most férfinak
kellene lennünk - már nem úgy, hogy az egész ruhaboltot menedzserestül
felgyújtjuk a fenébe, hanem, hogy keményen, döngő hangon, salamoni
precizitással rámutatunk egy otthonkára: azt vegyed meg, mehetünk haza.
A hajmeresztő a megoldásra való törekvés teljes hiánya. Olyan csáva ez,
melyből képtelenség kikerülni. Mert teszem azt rámutatok a kiválasztásra
felkínált darabok közül az osztrák teveszőr blézerre, hogy anya,
angyalkás, vásárold meg azt, mire kisül, hogy a kisasszony, szívünk
csücske, lelkünk fodrosítója, mézszag a gondolatjaink helyén, Nem Arra
Gondolt, neki igazából Nem is Az Tetszik.
Talán tetszenek érteni a fonákot, hogy miféle tükörlabirintusba lett itt
belevezetve a manus. Dönts helyettem, de az legyen a befutó, amelyik
nekem bejön. Inkább kössünk vádalkut.
Nagy a fenekem szindróma
Nagyon szeretjük, hogy a körülöttünk pörgő lánykák többsége képes viccet
csinálni a túlsúlyból. Már ami rajtuk van, egyébként innen üzenjük: van
rajtuk. Mit csináljunk, ha már a zsírnak olyan jó ízlése van manapság:
annyira megszerette a női formákat, hogy minden további értesítés
nélkül, simán odatelepszi magát, kéjeskedni. Háj abból lesz, hogy
vannak, akik majd hülyék lesznek visszadobni a bőrös csülköt vasárnap a
sárospataki tálba, mondván, hogy ma víznapom van, bocs nagyi. Nagyon
becsüljük, hogy léteznek még asszonyi formák. Kevésbé szimpatikus
ellenben, ha mindemellé nem társul az egészséges női önkritikán túl némi öntudat és szellem.
Mit csinál a férfi, ha tokát ereszt, ám nem szándékozik
foglalkozni vele? Gúnyolódik. A pocakot a szexgép motorjának nevezi,
netalántán szextartálynak. Hallani ilyesmit női szájból? Láttatok
már lányok, húsos fehérszemélyt a strandon mókából azért könyörögni,
ugyan görgetné már vissza őt a Balatonba a Greenpeace? Hát a tükör előtt
feneket stírölni, majd egyre kénesebb rosszkedvvel tudakolni meg, hogy
de ugye, nem nagy? Tán csak nem ti voltatok azok? Na ugye.
Pedig ugyanez a helyzet áll fenn: a csajszi nem szándékozik a
fölösleggel érdemben megküzdeni. Nem azért kérdezi, mert, ha igent
mondunk, akkor ő mostan lebirkózza a popsiról a dagadót. Egyáltalában
nincsen helyes válasz: a nemre megmarad ugyan a helyén a zsír, de lesz
egy csipetnyi belenyugvás, úgy egy napig. Az igenre be lehet ellenben
sértődni, ami azért tiszta haszon, mert a kilókkal törődni megint nem
kell, elég utálni azt a szemét, szemtelen, pocakos marhát, aki akkor
éppen mi vagyunk.
Anyáskodás
Olyan probléma ez, mely a férfinál is ugyanúgy megvan, csak éppen
máshogy hívják. A parancsolgatás. Az az lesz, amit én akarok, vagy, ha
nem, hát nemulass. Mulatni egyébként is csak óvatosan: mert kocsmázáskor
bújik elő igazán a Banyaanyu a lányból. Hogy már megint hol jártál?
Hogy miért maradtál munka után még egy sörre? Megmagyaráznád?
Elköltözöm, itt hagylak, színem se látod, ha ez még egyszer! Mit lehet
erre mondani? Kistündérből hárpiát faragtak az unalmas hétköznapok.
